1. Magyar Szaruárugyár
(Adócsőgyár)
Budapest, Váci út 169.
Ezen a telepen működött a Magyar Szaruárugyár 1930-ig, utána felszámolták.
A vállalat a hazai híradástechnikai ipar egyik jellegzetes vállalkozása volt. Alapítója Patay Imre gépészmérnök, telefongyári munkahelyét az Egyesült Izzóra változtatta, ahol a polgári rádiózás részére elektroncsöveket gyártottak. A kutatómérnökként alkalmazott Patay meglátva a rádiózásban rejlő hatalmas lehetőségeket, 1923-ban távozott a Tungsramból, önállósította magát és felhasználva az ott szerzett ismereteit és tapasztalatait önálló vákuum-és rádiótechnikai műhelyt alapított. A budai Csaba u. 7. sz. alatti házban lévő és folyamatosan terjeszkedő műhelyében kiégett fűtőszálú adócsövek regenerálásával kezdte meg a működését.
Vállalkozása továbblépéséhez szükséges tőke megszerzése érdekében 1925-ben VATEA Rádiótechnikai és Villamossági Részvénytársaság néven átalakította a vállalatát, amelyben igazgatósági tagként is megtartotta a műszaki igazgatói címét. Az első önálló fejlesztésű és gyártású rádió vevőcsövei - eleinte az egy, majd 1927-től a világon elsőként ki kísérletezett kétrá-csos típusok is- 1926-ban kerültek forgalomba. A gyártás mellett továbbra is foglalkoztak adócsövek regenerálásával, de mellettük fokozatosan nagyobb súlyt képviselt a fotocellák és egyéb vákuumtechnikai cikkek gyártása. A VATEA termékek egyre keresettebbekké váltak, amihez nagyban hozzájárult Patay rendkívül jó marketing tevékenysége is.
A vállalat pénzügyi nehézségei a részvénytársasággá történt átszervezést követően sem szűntek meg, s többszöri próbálkozás után 1928-ban a holland Philips a vállalatban részvénytöbbséget szerzett, ám továbbra is Patay Imre látta el a Vatea vezetését. Patay 1929-ben a vákuumtechnika terén elért kutató-fejlesztő munkája elismeréseként az akkor még meglehetősen ritka műszaki doktori címet szerzett. A Philips fantáziát látva a vállalatban, fokozatosan növelte a termelést, s az itt készült rádiócsövek egyre több készülék-típusba kerültek beszerelésre, de igazodva a piaci igényekhez 1930-ban a gyár maga is saját rádiókészülékkel - egy ekkoriban ritkaságszámba menő telepes és hordozható vevőkészülékkel - jelent meg a piacon.
A megnövekedett gyártási igényeknek már nem felelt meg a Csaba utcai kis üzem, s 1931-ben a vállalat megvásárolta a Magyar Szarugyár Váci út 169. sz. alatti (Váci út - Szobor u. saroktelek) gyártelepét. Jelentős átépítést követően azon egy korszerű, a kor igényeinek megfelelő gyárépületet építettek fel és rendeztek be a Szobor utcai oldalon (az irodaépület bejárata nyílott a Váci úti fronton). A gyár és termékei - és nem utolsó sorban a gyorsan fejlődő elektrotechnikai iparág - fontosságát jelzi, hogy a 600 fő foglalkoztatására alkalmas épület felavatásán József Ferenc főherceg és Kenéz Béla kereskedelemügyi miniszter is megjelent. A korszerű tömeggyártás megvalósítása mellett, az addig túlnyomó vevőcső-gyártással párhuzamosan - a Philips igényei szerint -az adócsőgyártás is jelentősebb fejlődésnek indult. Az adócsöveket nálunk szinte kizárólag a Posta használta fel az általa működtetett adóállomásokon.
1939-ben - több mint egy évtizedes Philips-kapcsolattal a háttérben - a VATEA beolvadt a főleg rádiókat gyártó Philips Rádió és Villamossági Rt-be, és jött létre a Magyar Philips Művek Rt. A volt Vatea-gyár a világcég egyik gyáregységeként működött tovább, s gyártotta tovább immáron a Philips márkanévvel ellátott csöveit. A II. világháborús haditermelésből a vállalat jelentékenyen kivette a részét, elsősorban az adócső-gyártás területén. A nagy feladatok miatt is elkerülhetetlenné vált a gyártelep bővítése és átépítése, amely - a gyártelek kibővítését követően - 1944 tavaszára fejeződött be. A kibővült kapacitást a nagy munkaerő-hiány miatt azonban nem tudta kitölteni. A háború legvégső szakaszában német haditermelésen dolgozott a gyár, majd el kellett szenvednie szinte a teljes kitelepítését.
A jelentéktelen háborús veszteségeiből gyorsan kilábalt a gyár és hamarosan teljes termékskáláját gyártotta: rádiócsöveket, elektroncsöveket, adóállomásokat, adócsöveket, finommechanikai cikkeket, röntgenkészülékek lámpáit és tartozékokat, kvarclámpákat, sőt átmenetileg még izzólámpákat is. A Magyar Philips Művek Korponai úti rádiógyárát háborús kárai miatt felszámolták és a rádiógyártást a Váci úti gyárba telepítették át, amelyet 1950-ben az ORION vett át.
1949-ben a Magyar Philips Művek Rt.-t államosították, majd a Váci úti gyár 1951-től Magyar Adócsőgyár néven működött tovább. 1953-ban a magyar kutatás átszervezése során a gyár laboratóriumi részlege a Híradástechnikai Ipari Kutató Intézet szerves része lett. A Magyar Adócsőgyárat 1963-ban az Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt.-hez csatolták, annak egyik gyáregysége lett Tungsram Adócsőgyár néven.
A Tungsram az 1970-es évektől az adócső- technológiával szemben a világítástechnikára koncentrált, aminek természetes következménye lett, hogy miután a General Electric átvette a vállalat irányítását, 1990-re az adócsőgyártást meg is szüntette. A Vácit úti épület jelentősen átalakítva, ma irodaházként működik.